Wagyu — venni vagy eladni

Fajta története: A Wagyu egy gyűjtőnév a japán szarvasmarha fajták (pontosabban fajtacsoportok) számára, amely gazdag és ősi múltra tekint vissza. Gyökerei az ősi Japánba nyúlnak vissza. Genetikai kutatások azt mutatják, hogy ez a szarvasmarha vonal már 35 000 évvel ezelőtt elkezdett kialakulni. A modern Wagyu a helyi japán szarvasmarha és az importált fajták keresztezésének eredménye. Ez a folyamat 1868-ban kezdődött, a Meiji-restauráció után. Ekkor a japán kormány nyugati táplálkozási szokások bevezetésére törekedett, és különböző tehénfajtákat importáltak az országba: barna svájci, devoni, shorthorn, szimmentáli, ayrshire és koreai. 1910-ben a genetikai anyag importját leállították, és megkezdődött a "belső" tenyésztés. Ez azt jelenti, hogy a keresztezés csak a Wagyu fajtán belül történt, más fajták bevonása nélkül. A földrajzi elszigeteltség következtében Japánban három fő fekete Wagyu vonal alakult ki: Tajiri (vagy Tajima), Fujiyoshi (Shimane) és Kedaka (Tottori). Ez a fajtán belüli nagy változatossághoz vezetett, amely még a brit és európai fajták közötti variációkat is felülmúlja. 1975-ben két fekete és két vörös Wagyu bikát importáltak az Egyesült Államokba. Ez volt a fajta történetének kezdete Amerikában. Ma a Wagyu a világ egyik legismertebb és legértékesebb húsfajtája. Külső megjelenés: A Wagyu nem egy, hanem több tehénfajta, amelyeket Japánban tenyésztettek. Ezek közé tartozik a japán fekete, japán barna (az Egyesült Államokban vörösnek nevezik), japán szarvatlan és japán shorthorn. Mindegyik fajtának megvannak a sajátosságai, de közös bennük a magas húsminőség. A Wagyu nem kis súlyú tehenek. A felnőtt bikák súlya 900-1000 kg. A tehenek valamivel kisebbek – 500-600 kg. A bikák marmagassága 130-140 cm, a teheneké pedig 120-130 cm. A Wagyu szarvai lehetnek egyenesek vagy enyhén előre hajlítottak. A Wagyu színe fekete vagy vörös lehet, a konkrét fajtától függően. Tartási körülmények: A Wagyu tehén meleg és hideg éghajlaton egyaránt élhet és szaporodhat. Ez univerzálissá teszi, és lehetővé teszi, hogy szinte a világ bármely pontján tenyésszék. Japánban, ahol a legelőhelyek korlátozottak, a gazdák masszírozzák a teheneket a stressz és az izomfeszültség csökkentésére. Ez segít megőrizni az állatok egészségét és jó közérzetét, még akkor is, ha nem tudnak szabadon mozogni. Az Egyesült Államokban, ahol a legelők tágasabbak, a Wagyu szabadon mozoghat és legelhet, ami lehetővé teszi számukra, hogy jó fizikai állapotban és egészségben maradjanak további beavatkozások nélkül.